|
|
|
|
|
|
2.1.1. Éghajlat A Szigetköz éghajlata kontinentális jellegű medenceéghajlat. A hőmérséklet ingadozása nagyobb, mint a Kisalföldet környező domb- és hegyvidéken, csapadéka kevesebb, eloszlása nyári maximumot és téli minimumot mutat. Az Alföldhöz viszonyítva hőmérséklet-ingadozása kisebb, csapadéka valamivel több, csapadékeloszlása egyenletesebb, aminek oka az Atlanti-óceánhoz való közelebbi fekvésében keresendő. A Szigetköz éghajlatának vizsgálatánál a Kisalföld éghajlatának fő jellemvonásaiból kell kiindulni, mert – részterületként - ezzel a legszorosabb kapcsolatban van, és csak néhány vonásban tér el tőle. A két magyar alföld éghajlati különbsége az Atlanti-óceántól való távolság különbözőségéből fakad. A Kisalföld középső része 1100 km távolságra fekszik az Atlanti-óceántól, az Alföld viszont 1300 km-re, ami mintegy 20%-os távolságnövekedést jelent. Magyarország éghajlatának kialakításában igen nagy szerepet játszanak a nagy légköri hatásközpontok (például az észak-atlanti minimum, vagy a kelet-európai téli maximum). Az észak-atlanti minimum hatásaként érkező óceáni levegőtömegek előbb érik el a Kisalföldet, mint az Alföldet, ahová gyakran el sem juthatnak, másrészt az óceáni eredetű légtömegek eredeti tulajdonságaikat is jobban érvényesítik a Kisalföldön, mint az Alföldön. Az óceáni légtömegek az Alpok eltérítő hatása miatt leggyakrabban a Duna völgyén, a Dévényi-kapun keresztül érkeznek, és így először a Kisalföldet érik el. Az ellenkező irányból, Kelet-Európából többnyire télen áramló hideg légtömegek késve és jelentős módosulással érkeznek a Kisalföldre. Meg kell azonban jegyezni, hogy vannak olyan esetek is, amikor az északi hideg légtömegek a Morva-kapun és a Dévényi-kapun keresztül hamarabb érik el a Kisalföldet, mint az ország keleti részét. A Kisalföld - és benne a Szigetköz - Atlanti-óceánhoz, a nyugati légköri hatásközpontokhoz (izlandi minimum) való közelebbi fekvése idézi elő a terület sajátos, az Alföldéhez képest több óceáni hatást is tükröző éghajlatát. 1. Napsugárzás A legfontosabb éghajlati tényező a napsugárzás. Különösen fontos lenne a ki- és besugárzás mérése és ezekből a sugárzási mérleg megállapítása. Minthogy mérési adatok nem állnak rendelkezésre, helyettük a napfénytartalom adataival jellemezhetők a terület sugárzásviszonyai. A Szigetköz területén ugyan ezek ezeket az adatokat sem mérik, de a közvetlen közeli területről, Mosonmagyaróvárról és Győrből rendelkezésre állnak adatok. (Mosonmagyaróvár a Szigetköz nyugati fele mellett, Győr pedig a keleti fele mellett fekszik úgy, hogy Győr néhány városrésze, Révfalu, Kisbácsa, Bácsa már a Szigetköz területére nyúlik át.) 1. TÁBLÁZAT
A Szigetközben a napfényes órák száma évi 1900-2000 között van, de a 2000 órát sehol sem éri el. Jellemző, hogy az egyforma napfénytartalmú helyeket összekötő vonalak a Dunántúl nyugati részén majdnem pontosan É-D irányúak, tehát az Atlanti-óceán felé haladva a borultság mértéke nő. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a tényleges napsütés a lehetséges napfénytartamnak a felét sem éri el, mert ez Mosonmagyaróváron mindössze 43%. A tenyészidőszakban valamivel kedvezőbb ez az arány, mert a tenyészidőszak lehetséges napfényes óráinak 53%-ában részesül Mosonmagyaróvár, ami a Szigetközben is az átlagnak felel meg. Az 1. táblázatból látható, hogy a legkevesebb napsütést decemberben, januárban és novemberben kapja a terület. Ez a Kárpát-medencében uralkodó átlagos viszonyoknak felel meg. Dobosi Z. és Takács L. kimutatta, hogy a napfénytartam és a besugárzás évi összege között szoros kapcsolat van. Számításuk szerint a Szigetköz Magyarországnak ahhoz a területéhez tartozik, ahol az évi besugárzás összege 102-104 kcal/cm2, más adatok szerint valamivel nagyobb ez az érték, 104-106 kcal/cm2 (Hajósy F., 1962). 2. Légnyomás és szél A szélviszonyok megértéséhez szükséges a légnyomáshelyzet ismerete. Magyarországon az egész év folyamán az Alföldön alacsonyabb, a Kárpát-medence szélei felé magasabb légnyomás uralkodik. Az Alpok hatására általában magas a légnyomás az ország nyugati határvidékén. A Szigetköz is a magasabb légnyomású területek közé tartozik. Ezeknek a légnyomásviszonyoknak a nyugati szél felel meg, de természetesen csak a magasban, mert a föld felszínén a domborzat nagymértékben befolyásolja a szél irányát. Télen, amikor a keleti nagy anticiklon a Kárpát medencére is gyakran kiterjeszti uralmát, gyakoribbak a keleties szelek. A nyugati szelek a nyári félévben uralkodók. A nyugatias szelek a Duna völgyében a Dévényi-kapun keresztül érkeznek. Európa nyugatias légáramlása, legyen az Ny-i, DNy-i vagy ÉNy-i, itt találja meg a legkönnyebben járható utat a Kárpát-medence belsejébe. Ezért jellemző a Szigetközre az ÉNy-i szél. 2. TÁBLÁZAT
Az adatokból látható az ÉNy-i szél kiemelkedő szerepe, ami a bárikus helyzet és a domborzat hatására alakul ki. Ez a szélirány az uralkodó az év minden hónapjában, a legnagyobb értékkel júliusban (44,6) és a legkisebbel októberben (29,0) jelentkezik. Mellette jelentős a DK-i szél. Leggyakoribb decemberben (23,2), legritkább júliusban (10,4). . A Kisalföld belseje felé haladva változik a szélirány is. Ezt mutatják Győr adatai, amelyeket a 3. táblázat tüntet fel. 3. TÁBLÁZAT
A szél irányán kívül fontos jellemző a szél erőssége is. Mosonmagyaróvár szélsebességi megfigyelései alapján megállapítható, hogy Magyarország legszelesebb területe a Szigetköz. Az átlagos szélsebesség 3,5-2,0 m/s között változik (Bacsó N., 1959). 3. Páratartalom, borultság Földrajzi szempontból jelentős a relatív páratartalom, amely a telítettség mértékét és az ezzel fordított arányban levő páraéhség nagyságát százalékban fejezi ki. A Szigetközben a viszonylagos nedvesség bemutatására Mosonmagyaróvár és Győr adatait használhatjuk fel, amelyeket a 4. táblázat tartalmaz. A relatív nedvesség valamivel nagyobb a Szigetközben, mint az Alföldön. A relatív nedvesség évi menete nem különbözik az ország többi területétől, mert a maximum itt is decemberben, a minimum júniusban, illetve júliusban van. 4. TÁBLÁZAT
A Szigetköznek Atlanti-óceánhoz közelebbi fekvése az oka annak, hogy ez a terület Magyarország egyik legborultabb vidéke. A felhőzet évi átlaga mindenütt meghaladja a 60%-ot. 4. Hőmérséklet A hőmérsékleti viszonyok alakulására a sugárzásnak és a légcirkulációnak van nagy hatása. A tengerszint feletti magasság nem jelentős, mert a területen nagyobb magasságkülönbségeket nem találunk. Az évi középhőmérséklet a Szigetközben 10°C körül van. A Szigetköz K-i felében 10°C feletti, Ny-i felében 9,5-10,0°C közötti értékeket számítottak, s csak a legnyugatibb részen mértek 9,5°C alatti értéket. Az 1951-2000 évekre a hőmérséklet alakulását – az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján - az ábrák mutatják.
A hőmérsékleti minimumok középértékei tekintetében a Szigetköz Magyarország egyik legkedvezőbb területe, mert az átlagos évi minimum mindenütt -17°C fölött van. A nyári maximumok tekintetében azonban már nem ilyen kedvező a helyzet, mert a 33-34°C-os átlagos maximumok elmaradnak az Alföld adatai mögött. A Szigetköz, illetve a Kisalföld éghajlata kiegyenlítettebb, mint az Alföldé, amit a hőmérsékleti szélsőségek gyakorisága is bizonyít. A múlt század első 50 éve alatt Mosonmagyaróvárott 33 esetben volt a hőmérsékleti maximum 35°C felett, míg Túrkevén 121 esetben. Mínusz 20°C alatti napi minimum Mosonmagyaróvárott csak 22, Túrkevén pedig 56 alkalommal fordult elő (Hajósy F., 1962). Ugyanez állapítható meg, ha a fagyos, téli, zord, valamint a nyári, hőség- és forró napok számát vetjük össze a Szigetközben és az Alföldön. Az elmúlt században a legnagyobb meleget, 38,3°C -ot Mosonmagyaróvárott mérték 1950. július S-én, a legnagyobb hideget, -28,5°-ot pedig 1929. február 11-én. Az abszolút ingás tehát 66,8° , ami tekintélyes különbséget jelent. Meg kell azonban jegyezni, hogy a legnagyobb lehűlés és a legnagyobb felmelegedés a Szigetközben alig különbözik az Alföldétől. A különbségek a szélsőségekben nem annyira az értékek nagyságában, hanem azok gyakoriságában számottevők. 5. Csapadék Az Alföld és a Kisalföld hazánk legszárazabb tájai. A Szigetköz a Kisalföld legszárazabb részét foglalja el. Míg a Rábaköz évi átlagos csapadék mennyisége 600 mm, a Kisalföld D-i és Ny-i peremén 600-650 mm, addig a Szigetköz K-i részén ez az érték 550 mm alatti. A Szigetköz Ny-i része valamivel több, 550-600 mm csapadékot kap. A csapadék mennyiségének alakulását az 1951-2000 évekre - az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján - a 4. ábra mutatja.
A csapadék évi menete nagyjából hasonló az országoshoz: azaz a legtöbb csapadék nyáron hullik, s a tél a legszárazabb évszak. Ha Győrzámoly adatait összevetjük Túrkeve csapadékadataival, azt tapasztaljuk, hogy a csapadék mennyisége szempontjából alig van különbség a kettő között. A csapadék eloszlásában azonban két különbség is adódik: az egyik, hogy a Szigetközben, azaz Győrzámolyon egyenletesebb a csapadékeloszlás a két szélső hónap összevetése alapján (Győrzámolyon márciusban 31 mm, júliusban 54 mm; Túrkevén januárban 25 mm, júniusban 64 mm a csapadék mennyisége) a másik, hogy a csapadékmaximum Túrkevén júniusban, a Szigetköz Ny-i felében pedig júliusban van. Jellegzetesség még az is, hogy augusztusban és szeptemberben a Szigetköz több csapadékot kap, mint az Alföld. A csapadékos napok (1 mm-t elérő és meghaladó csapadékmennyiség) száma 85-90 között változik. Ilyen szempontból a Szigetköz viszonyai nagyon hasonlítanak az Alföldéhez. A havas napok száma 20-25 között van. Az első havazás november 15-20 között jelentkezik. Az utolsó hó március 20-25 között hullik le. Az egyes években ettől lényeges eltérés lehetséges. A havas napok száma mellett fontos mutató a hótakaró, amely mind a közlekedésben, mind a mezőgazdaságban szerepet játszik. A hótakarós napok száma 40, több, mint az Alföldön (30-35 nap). Az első hótakaró december elseje, az utolsó március elseje körül jelentkezik. Az így adódó 90 napból csak 40 napig van hótakaró, ami arra mutat, hogy a leghidegebb hónapban is több a hótakaró nélküli nap, mint a hótakarós. A szárazság és a nedvesség fokának jellemzésére azonban nem elegendő a csapadékmennyiség adata, mivel az a talaj vízkészlete, ennek változása, a talaj vízkapacitása mellett éghajlati elemektől, elsősorban a hőmérséklettől és a párolgástól, ill. a növények párologtatásától, az evapotranspirációtól függ. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
tovább: Hidrológia |
