ELŐZMÉNYEK

A Szigetköz Európa utolsó nagy, egybefüggő, vizes élőhelye. A XIX. század végéig őrizte természetes állapotát. Ekkor - a hajózás korabeli fejlődése miatt - a térségben szabályozási munkákat végeztek: új Duna-medret építettek ki, és árvízi töltést emeltek. A beavatkozás ellenére a vidék megőrizte arculatát, a rendszeres árvízi elöntés és a magas talajvíz fenntartotta az értékes élővilág közel természetes állapotát. A következő nagy beavatkozás, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építkezése már nagy károkat okozott, mert a Duna főmedrét elvágták a mellékágaktól, és kiirtottak több ezer hektár ártéri ligeterdőt (magyar területen közel kétezer hektárt). A Duna elterelése miatt azután a Szigetköz egészének természeti értékei veszélybe kerültek. A terület szárazodik, a szukcesszió felgyorsult, az ártéri ligeterdők pusztulnak. A rendezetlen állapotok és a természetes romlás látványa felgyorsított egyes kedvezőtlen emberi beavatkozásokat (alkalomszerű kavicskotrások, tájidegen fafajok telepítése). A hágai ítélet reményt ad a káros folyamatok csökkentésére, mert előírja környezeti követelményeknek eleget tevő vízmegosztásról szóló magyar-szlovák szerződés kötését. A diplomáciai eljárás időigénye miatt azonban most már egyre sürgetőbb az élővilág védelme érdekében minden lehető lépés megtétele, még olyan is, amelyet valószínűleg ésszerűbb lenne a vízmegosztásról szóló szerződés kötése után tervezni.

A SZIGETKÖZI TÁJVÉDELMI KÖRZET BŐVÍTÉSE

Vízlépcső-építkezés nélkül a terület ma már nyilván a nemzeti parkok sorába tartozna. Tekintve azonban a jelenlegi vízállapotokat – a duzzasztott tó és a bősi erőmű közelségét és hatásait – nemzeti park helyett szerényebb célt érdemes kitűzni. 1987-ben alkotott rendeletet az OKTH a Szigetköz egyes területeinek oltalmáról: tájvédelmi körzetet létesített a Duna és a Mosoni-Duna mentén. A tájvédelmi körzet két területet foglal magába: a Duna hullámterének keleti felét (Dunaszigettől a medvei hídig) és a Mosoni-Duna hullámterét Győrig. A Duna árterének nyugati része, tekintettel az épülő bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerre, kimaradt a védelemből. Erre a területre tervezték a dunakiliti duzzasztó építményeit és a duzzasztott tavat.

A dunakiliti duzzasztás nem valósult meg. Ezért azt javasoljuk, hogy a Duna hullámterének egészét, valamint a Duna folyam magyar területre eső részét nyilvánítsa jogszabály tájvédelmi körzetnek. (Bár az ártér egésze természeti területként kezelendő, ez a minősítés azonban nem ad elegendő lehetőséget a területen folyó gazdálkodás érdemi befolyásolására.)

A helyszínrajz a hullámtér védett és védelemre javasolt területeit mutatja.

A Duna hullámterének természetvédelmi szempontból egységes kezelése elősegítené, hogy a térségben élők hosszabb távú koncepciót alakítsanak ki a táj használatát, elsősorban az öko-turizmus fejlesztését illetően.

A terület tájvédelmi körzetté nyilvánításához számos, kész felmérés és tanulmány áll rendelkezésre. Ezek kis mértékű átdolgozásával a tájvédelmi körzet bővítéséhez szükséges iratanyag rövid idő alatt elkészíthető lenne. A meglévő anyagok közül az alábbiak emelhetőek ki:

-	Szigetközi Tájvédelmi Körzet, természetvédelmi alapterv, Győr, 1990
-	Szigetköz – környezettudományi kutatások, környezeti állapot, ökológiai követelmények, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1993
-	A Szigetközi Tájvédelmi Körzet bővítésének kezelési terve, Reflex Környezetvédő Egyesület, Győr, 2002

Budapest – Győr – Mosonmagyaróvár, 2002. december 1.

Magyar Környezetvédők Társasága - Reflex Környezetvédő Egyesület - Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület

Melléklet: 1/1987.(III.19.) OKTH rendelkezés