AZ ÖKOLÓGIAI VÍZHASZNÁLATTAL ÖSSZEFÜGGŐ JOGSZABÁLYOK
2/1992. (I. 6.) kormányrendelet
A Kormány a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény 46. § -ában kapott felhatalmazás alapján, a 41. §-ban megje-lölt feladatok végrehajtása érdekében a következőket rendeli el: 1.§ (1) A Vízügyi Alap (a továbbiakban: Alap) a vízgazdálkodási feladatok hatékony ellátását célzó, a pénzügyi források pótlását, kiegészítését szolgáló elkülönített állami pénzalap. (2) Az Alappal a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) jogosult rendelkezni. (3) Az Alap pénzműveleteit a miniszter által megbízott - külön jogszabályban meghatározott körbe tartozó - pénzintézet végzi. 2.§ (1) Az Alap bevételi forrásai: b) az Alapnak a tárgyévet megelőző évben fel nem használt része; c) a természetes és jogi személy, továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet által az Alap javára teljesített önkéntes befizetések; d) az Alap betéti kamatai és az értékpapír műveletekből származó bevételei; e) az Alap kezelője által vagy megbízásából felvett hitel. (2) Az Alap bevételei nem vonhatók el. 3.§ (1) A vízhasználó köteles az Alap javára a vízkészlethasználati díjat befizetni. (2) A díj mértékét a mellékletben előírt módon az ott meghatározott díjelemek figyelembevételével kell megállapítani. (3) Ha az igénybe vett víz mennyisége a vízjogi engedélyben meghatározottat 10%-nál nagyobb mértékben meghaladja, a többletmennyiség után 200%-os pótdíjat kell fizetni. 4.§ Nem kell vízkészlethasználati díjat fizetni: b) a tűzi vízellátás és polgári védelmi készenléti célokat szolgáló és c) az évi 500 m³ -t meg nem haladó d) 1992. évben az öntözésre felhasznált vízmennyiség után. 5.§ (1) Az igénybe vett vízmennyiséget - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - méréssel, mérés hiányában a kitermelés üzemideje, valamint a vízkivételi mű tartalékgépegységek nélküli 100%-os teljesítőképessége alapján kell megállapítani. (2) A vízi erőműnél a ténylegesen igénybe vett vízmennyiséget a legnagyobb és a legkisebb üzemi vízszinthez tartozó vízmagasságok számtani középértéke szerinti víznyelés és az üzemidő alapulvételével kell meghatározni. 6.§ Ha a vízhasználó az általa kitermelt vizet más felhasználónak adja át, a vízkészlethasználati díjat az - átvevő felhasználásának jellegére figyelemmel - az átadónak kell az Alapba befizetnie. 7.§ A vízkészlethasználati díjat és pótdíjat az Alap javára: b) az egyéb vízhasználóknak - a d) pontban foglalt kivétellel - a negyedévet követő hónap 15. napjáig; c) a kisfogyasztóknak és az idény jellegű vízhasználóknak a tárgyévet követő első hónap 15. napjáig; d) a pótdíjakat az évente ténylegesen kitermelt vízmennyiség alapulvételével egyszer, a tárgyévet követő első hónap 15. napjáig kell kiszámítani és befizetni. 8.§ (1) A vízkészlethasználati díj és pótdíj kiszámítását - a miniszter megbízásából - a területileg illetékes vízügyi hatóság a vízhasználó vízgazdálkodási és üzemi adatai alapján a helyszínen is ellenőrizheti. (2) A díj befizetésének elmulasztása, alacsonyabb mértékű kiszámítása vagy a határidő utáni befizetés esetén - az Alap bevételeit kezelő szervezet értesítésére - a területileg illetékes vízügyi hatóság a vízhasználót államigazgatási eljárás keretében hozott határozattal kötelezi a megfelelő mértékű díj megfizetésére. (3) A vízhasználót a befizetés elmulasztása esetén a teljes összeg, alacsonyabb mértékű befizetés esetén pedig a különbözet alapján a jegybanki kamattal megegyező késedelmi kamat megfizetésére is kötelezni kell. 9.§ (1) Az Alap bevételei: a) a vízgazdálkodási közcélú feladatainak ellátására és fejlesztésére, ezen belül különösen ab) a víztakarékosságot, az ivóvíz minőségű víz gazdaságosabb felhasználását, a víz minőségét javító és védő berendezésekre, technológiákra, illetve ezek fejlesztésére; ac) a közcélú vízi létesítmények, ezen belül a vízi közművek (vízművek, belterületi és helyi jelentőségű vízrendezési művek, szennyvíz elhelyezés) megvalósítására, egyéb vízügyi alapfeladatok (fenntartás, üzemeltetés) ellátására, fejlesztésére, továbbá a vízkárok és más természeti behatások folytán a közcélú vízi létesítményekben keletkezett károsodások helyreállítására; ad) az Alap működtetésével összefüggő kiadások fedezésére; ae) a vízgazdálkodási tudományos kutatás és műszaki fejlesztés központi forrásainak kiegészítésére; b) az Alap által felvett bankhitelek és kamatai törlesztésére használhatók fel. (2) Az Alap bevételeit az egyéb vízgazdálkodási célokat is szolgáló feladatokkal, állami pénzalapokkal, pénzeszközökkel összehangoltan kell felhasználni. 10.§ (1) Az Alapból a 9. §-ban meghatározott célokra b) kamatmentes visszatérítendő; c) a mindenkori jegybanki alapkamattal azonos (a továbbiakban: kedvezményes) kamatozású visszatérítendő támogatás nyújtható. (2) Kamatmentes visszatérítendő támogatást a felhasználásra megállapított határidő elteltétől számított legfeljebb három éven belül, évenkénti részletekben kell visszafizetni. A kedvezményezett indokolt kérelmére a miniszter a visszatérítés határidejét egy évvel meghosszabbíthatja. (3) A kedvezményes kamatozású visszatérítendő támogatás és kamatai összegét a felhasználás befejezésére megállapított határidő elteltétől számított legfeljebb három éven belül, negyedévenkénti részletekben kell visszafizetni. 11.§ (1) Az Alapból a támogatásra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium - az érintett minisztériumokkal egyetértésben - hivatalos lapjában évente egy alkalommal pályázatot hirdet. (2) A pályázati felhívás tartalmazza az adott időszakban rendelkezésre álló keretösszeget, a pályázatok kötelező tartalmi elemét, azok benyújtási és elbírálási rendjének részletes szabályait, továbbá egyéb, a pályázók számára lényeges információkat. (3) A vízügyi igazgatóság (a továbbiakban: igazgatóság) a működési területről befolyt bevétel 30%-áig - legfeljebb azonban igazgatóságonként 30 M Ft-ig - a pályázat elbírálása során a felhasználásra javaslatot tehet. 12.§ (1) A pályázaton elnyert támogatás összegét - beruházás esetén a felhasználás pénzügyi ütemezésének megfelelő részletekben - a felhasználásra megkötött szerződés alapján és az abban meghatározott rendeltetéssel kell átutalni. (2) A támogatás szerződés szerinti felhasználását a területileg illetékes igazgatóság ellenőrzi és a rendeltetésszerű vagy az attól eltérő felhasználásra vonatkozó megállapításait a kedvezményezettel közösen felvett jegyzőkönyvben rögzíti. (3) Az igazgatóság a területén a támogatások időarányos felhasználásáról évenként, illetőleg a felhasználás befejezéséről az Országos Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: Főigazgatóság) útján a minisztert tájékoztatja. 13.§ (1) Ha a kedvezményezett a rendeltetésétől eltérően használja fel a támogatást, akkor azt meg kell vonni, és az összeget a folyósítás napjától kezdődően piaci hitelkamat terheli. (2) A támogatás késedelmes visszafizetése esetén az ütemezés szerinti hátralék összegét - a jogszabályban meghatározott legmagasabb mértékű - késedelmi kamat terheli. 14.§ (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtásáról rendelkező 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet 93/A. § -a, a közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg a közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról szóló 2/1991. (I. 14.) KHVM rendelet 2. § -a, a vízkészlet-használati díjról szóló 3/1986. (IX. 24.) OVH-ÁH rendelkezéssel módosított 1/1970. (XI. 18.) OVH-ÁH rendelkezés az ipari vízfogyasztás rendjéről szóló 3/1970. (XII. 17.) OVH-ÁH rendelkezés a Vízügyi Alapról szóló 14/1983. (V. É. 16.) OVH utasítással , valamint a 4/1991. (KHVÉ. 13.) KHVM utasítással módosított 5/1981. (V. É. 4.) OVH utasítás hatályát veszti. (2) Az olyan vízhasználatnál, ahol e rendelet mellékletében megállapított szorzótényező alkalmazása a kiadott vízjogi engedély alapján nem határozható meg, a vízhasználó e rendelet hatálybalépésétől számított 30 napon belül köteles azt a vízügyi hatóságnak bejelenteni. (3) A módosított vízjogi engedély jogerőre emelkedését követő hónap 15. napjáig az új besorolást és ennek megfelelően történő díjszámítást el kell végezni és a rendelet hatálybalépéséig számított díjkülönbözetet -késedelmi kamat felszámítása nélkül - 30 napon belül kell megfizetni. (4) E rendelet alkalmazásában b) vízi létesítmény: az a mű, műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek az a rendeltetése, hogy a víz lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét a víz hasznosítása céljából befolyásolja; c) gyógyvíz: az olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van, és amelynek az Országos Gyógyfürdő és Fürdőügyi Főigazgatóság - a 63/1984. (XII. 19.) MT rendelet, valamint a 7/1986. (VII. 10.) EüM rendelet alapján - gyógyászati használatát engedélyezte; d) termálvíz: minden olyan felszín alatti víz, amelynek kifolyó (térfelszínen mért) hőmérséklete a 30 C-t meghaladja; e) gyógyászati vízhasználat: a vizek gyógykezeléssel közvetlen összefüggő (gyógymedence feltöltéssel, gyógyvíz palackozással, speciális gyógykezelésekkel kapcsolatos) igénybevétele; f) közcélú vízhasználat: a lakosság ivó- és háztartási, valamint a közintézmények ivó- és kommunális vízellátása, a gyógyvizeknek nem minősülő ásványvizek palackozása, a nem gyógyfürdő teljes, valamint a gyógyfürdők egyéb - a gyógykezeléssel közvetlenül összefüggésben nem álló - vízfelhasználása, továbbá a környezethigiénés (köztisztasági) és ökológiai célú vízhasználatok, beleértve a kötelezően előírt vízpótlást is; g) gazdasági célú vízhasználat: az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és egyéb gazdálkodási, szolgáltatási tevékenységgel összefüggő teljes vízhasználat, ezen belül: gb) energetikai vízhasználat: villamos energia termeléséhez kapcsolódó felszíni víz igénybevétellel járó vízhasználat; gc) vízi erőművi vízhasználat: vízi erőműveken keresztül bocsátott vízmennyiség; gd) öntözési vízhasználat: a felszíni vizektől kizárólag öntözési célú vízkivétellel járó vízhasználat; ge) halgazdasági vízhasználat: a felszíni vizekből kizárólag halászati célú vízkivétellel járó vízhasználat; gf) egyéb vízhasználat: minden más, gazdálkodási tevékenységgel összefüggő vízhasználat; h) hőhasznosítási vízhasználat: a termálvizek, illetve a 30 C-nál alacsonyabb hőmérsékletű vizek energetikai, hőenergetikai fűtési és melegvízellátási célú hasznosítása; i) bányászati vízhasználat: az ásványi nyersanyag termelő tevékenység során kiemelt víz hasznosítás nélküli elvezetése; j) kisfogyasztó: a vízhasználó, ha éves átlagban 25 m³ /nap mennyiségnél nem használ többet. Melléklet a 2/1992. (I. 6.) Korm. rendelethez A vízkészlethasználati díj összegét (D) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség, az alapjáradék és a körülményszorzók határozzák meg, melyek a következők: Q - a számítás alapjául szolgáló időszakra vízjogilag engedélyezett vízmennyiség (m³) g - a vízvagyon értékétől és a vízhasználattól függő szorzószám A - vízkészlethasználati alapjáradék (Ft/m³ ) m - az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától (mértségétől) függő szorzó A vízkészlethasználati díj összege az adott időszakra: D = Q g A m (Ft), amelynek számértékei az alábbiak: 1. A rendelet szerinti vízhasználók vízhasználati alapdíja (A) 0,40 Ft/m3 2. Az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától (mértségétől) függő szorzó (m) számértéke:
3. Az alapjáradékot módosító, a vízkészletkategóriáktól, a vízminőségi osztályoktól és a vízhasználat jellegétől függő szorzó (g): a) Felszín alatti vizek:
b) Felszíni vizek:
A I-IV. sorszámmal jelölt vízkészlet-kategóriába tartozó felszíni vizek a következők: I. kategória: a II-IV. kategóriába nem sorolt felszíni vizek II. kategória: Bácsbokodi Kígyós Bikol patak Dongér Duna: Ráckevei-Dunaág Dunavölgyi és Kiskunsági főcsatornák teljes rendszere Ferenc csatorna Fertő tó Hansági-főcsatorna Igali gravitációs főcsatorna Jászsági főcsatorna és összes mellékágai Lónyai csatorna vízrendszere Marcal és mellékágai Maros Rinya Tarna és mellékágai Tisza: 420,0-403,5 fkm között Tisza: 246,2 fkm-től az országhatárig III. kategória Bácsbokodi Kígyós Császárvíz Duna: 1630-1586 fkm között Duna: 1560,6 fkm és az országhatár között Feketevíz és vízrendszere Fényes patak Gerje, Perje főcsatornák Gyáli 1. és 2. főcsatornák rendszere Hármas-Körös Nagy-ér Sajó és mellékágai a Bódva torkolat felett Sárközi I. főcsatorna Sződ-Rákos patak Tisza: az országhatártól az 518,2 fkm-ig Zala és mellékágai IV. kategória Balaton (maga a tó)
Balaton déli parti kisvízfolyások
1995. évi LVII. TÖRVÉNY
V. fejezet
14. § (1) A vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzésére b) a vízszennyezések megakadályozásával, c) a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízilétesítmények létesítésével és működtetésével, d) a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával, e) a vizek medrének és a vízilétesítmények vízvédelmi célú karbantartásával kell törekedni. (2) Az ivóvízellátást, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vagy erre kijelölt vizeket a vízkivétel védőidomainak, védőterületének külön jogszabályban meghatározott mértékű kijelölésével és fenntartásával fokozott védelemben és biztonságban kell tartani (vízbázisvédelem). (3) A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság e törvény alapján, külön jogszabály szerinti tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el. (4) Aki a vízkészlet hasznosítására jogot szerzett, köteles a hasznosításba vont vízkészletet – a hasznosítás mértékének arányában – biztonságban tartani, továbbá gondoskodni a szennyvizek összegyűjtéséről, elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről. (5) Aki a szennyvízelvezető és -tisztító közműbe a meghatározott mértéket meghaladó károsító anyagot bocsát be, csatornabírságot köteles fizetni. (6) Az (5) bekezdésben említett károsító anyagok fajtáit, azok határértékeit, a csatornabírság kiszabásával kapcsolatos szabályokat, valamint a csatornabírság mértékét – a szennyvízelvezető és -tisztító közműbe bebocsátott szennyvíz mennyisége, a határértéken felül mért szennyező anyag mennyisége és az egyes szennyező anyagokhoz rendelt bírságtétel alapján – a Kormány rendeletben állapítja meg. (7) Az állam kizárólagos tulajdonában lévő természetes vizek medrében található nádasok vízminőség-védelmi nádgazdálkodásáról a meder kezelője köteles gondoskodni. 15. § (1) A felszín alatti vizet – az e törvényben foglaltak figyelembevételével – csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlódás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon. (2) A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletből elégíthetők ki. (3) Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve a gyógyüdülési használatot. (4) A vízigények kielégítésének sorrendje az (1)–(3) bekezdésekben foglaltakra is figyelemmel: b) gyógyászati, valamint a lakosság ellátását közvetlenül szolgáló termelő- és szolgáltató tevékenységgel járó, c) állatitatási, haltenyésztési, d) természetvédelmi, e) gazdasági, f) egyéb (így például sport, rekreációs, üdülési, fürdési, idegenforgalmi célú) vízhasználat. (5) Ha a vízhasználat korlátozása szükségessé válik, a korlátozás sorrendje a (4) bekezdésben meghatározott kielégítési sorrend fordítottja. (6) Ha a felhasználható vízmennyiség természeti vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat – a létfenntartási vízhasználat kivételével – az (5) bekezdés szerinti sorrendben kártalanítás nélkül korlátozható, szüneteltethető, vagy a biztonsági követelmények megtartása mellett megszüntethető. (7) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött, vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után a vízügyi célelőirányzat javára vízkészletjárulékot köteles fizetni. (8) A vízügyi célelőirányzat a vízgazdálkodás e törvényben meghatározott közcélú feladatainak ellátását, ezen belül különösen, a vizek kártételei elleni védekezést, a vízkészletek védelmét, a takarékos és gazdaságos vízhasználatot (ivóvízhasználatot), a közcélú vízilétesítmények (víziközművek létesítését, fejlesztését), a vízrajzi tevékenység fejlesztését, az állami vízügyi alapfeladatok ellátását, a vízgazdálkodási kutatás és műszaki fejlesztés forrásainak kiegészítését elősegítő előirányzat.
67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet
5. § A vizes élőhelyeken található fokozottan védett növénytársulások esetén – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a 4. §-ban meghatározottakon túl tilos a) a Tvt. 18. §-ának (1) bekezdésében előírtak betartása érdekében a vízügyi hatóság által meghatározott ökológiai vízkészlet mesterséges beavatkozással történő elvonása; b) az olyan módon történő vízhasználat és a használt víznek a vizekbe, talajba történő visszavezetése, valamint a vizeknek olyan átvezetése, amely a vízadó és a befogadó közeg készleteit, minőségét és természetes élővilágát közvetlenül megváltoztatja, öntisztulását veszélyezteti; c) a növénytársulás élőhelyéül szolgáló vizekbe nem őshonos élő szervezet betelepítése; d) a vizes élőhelyeket tápláló természetes állapotú források vízmennyiségének csökkentése, azok természetes vízelfolyását befolyásoló, illetve módosító tevékenységek végzése.
43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet
A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 66. és 67. § -aiban, valamint a Kvt. 10. számú mellékletének 18-21. pontjaiban foglaltak alapján - figyelemmel az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 120. § -a (7) bekezdésének c) és d) pontjában kapott felhatalmazásra - a következőket rendelem el: 1.§ (1) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) előírt vízkészletjárulék (a továbbiakban: VKJ) fizetésére (köteles vagy) kötelezett vízhasználók és üzemi fogyasztók a Kvt. szerinti - a vízhasználatra és az alapjárulékra alapozott - fizetési kötelezettségük mértékét az e rendelet 1. számú mellékletében meghatározott szorzószámok figyelembevételével állapítják meg. (2) A szorzószámok alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározását e rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 2.§ (1) Vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó, de engedély nélkül gyakorolt vízhasználat esetén a Vgtv. 15. § -ának (7) bekezdésében, illetve a Kvt. 10. számú mellékletében meghatározott VKJ kiszámításának alapjául szolgáló vízmennyiséget, a vízhasználat időtartamát, valamint a szorzószámokat - az eljárás megindítását megelőzően legfeljebb egy évre - a vízhasználat helye szerint illetékes vízügyi igazgatóság (a továbbiakban: vízügyi hatóság) állapítja meg. (2) A vízügyi hatóság az engedély nélkül gyakorolt vízhasználatról - annak tudomásra jutásától számított 30 napon belül - az engedély nélkül gyakorolt tevékenység megszüntetéséről, a vízilétesítmény elbontásáról rendelkező határozatban, illetve fennmaradási engedélyezési eljárás esetén, legkésőbb a fennmaradást engedélyező határozatban rögzíti a VKJ kiszámításának alapjául szolgáló, és az (1) bekezdés szerinti adatokat. 3.§ A vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező vízhasználó kérelmére külön jogszabály alapján a vízügyi hatóság határozata szerint szüneteltetett vízhasználat esetén a szüneteltetésről szóló határozatot megelőzően engedélyezett vízmennyiség 60%-át kell vízigénybevételnek tekinteni. 4.§ A VKJ fizetési kötelezettség kiszámításánál a létesítési engedélyben szereplő vízhasználati cél és az igénybe venni tervezett vízkészletnek megfelelő "g" szorzószám figyelembevételével a vízjogi létesítési engedélyben lekötött - az engedélyben vízigényként megjelölt - vízmennyiség 50%-át vízigénybevételnek kell tekinteni. 5.§ (1) A VKJ számítás alapjául szolgáló vízmennyiség esetén a mérés tekintetében az alábbiakat kell figyelembe venni: a) a vízmennyiséget vízkivételi létesítményenként hiteles, folyamatosan mérő vízmennyiség-mérővel kell megállapítani; több vízbeszerzési létesítményt csak akkor szabad összevontan mérni, ha a vízkészlet jellege és a vízminőségi kategória azonos; b) felszín alatti vízhasználat esetén a vízmennyiségmérőt mindig a kútfejnél, kivételes esetben - ha ez technikailag megoldhatatlan (szivornyás vízkivétel vagy termálvíz-használat esetén) - az elosztóvezeték előtt kell elhelyezni; c) vízerőműnél a vízmennyiséget a legnagyobb és a legkisebb üzemi vízszinthez tartozó vízmagasságok számtani középértéke szerinti víznyelés és az üzemidő alapulvételével kell meghatározni; d) felszíni vízhasználatnál, ahol az öntözővíz-szolgáltatás vízszolgáltatóval kötött szerződésen alapul, és a vízkivételt a szolgáltató méri, a szolgáltató által elszámolt vízmennyiséget kell alapul venni a vízhasználó tényleges vízigénybevételének megállapításánál és ezt a vízmennyiséget mértnek kell tekinteni; e) a vízmérőóra állását rendszeresen havonta, a hónap első munkanapján le kell olvasni, és a leolvasott értékeket a helyszínen tartott mérési naplóban kell dokumentálni. A vízmérő meghibásodását vagy a vízmérő cseréjét a vízhasználó a területileg illetékes vízügyi hatóságnak nyolc napon belül köteles bejelenteni. A bejelentésben közölni kell a felszerelt vízmérőóra hitelesítési dátumát is. Amennyiben az engedélyes ezt elmulasztja, az a megfelelő jogkövetkezményekkel vízjogi engedélytől eltérő üzemeltetésnek minősül; f) ha a vízmérő meghibásodik és a vízhasználó a hiteles mérésről 30 - kisfogyasztók és időszakos vízhasználók esetén 90 - napon belül nem gondoskodik, az adott elszámolási időszakot nem mértnek kell tekinteni és a (2) bekezdés szerinti számítással kell a vízmennyiséget megállapítani; g) a VKJ kiszámításánál a rendelet 2. §-ában leírt esetben a vízügyi hatóság által megállapított vízmennyiség mért vízmennyiségnek minősül. (2) A VKJ számítás alapjául szolgáló vízmennyiség esetén vízmennyiség-mérő hiányában a vízmennyiség számításánál az alábbiakat kell figyelembe venni: a) mérőeszköz hiányában az igénybe vett vízmennyiséget a vízkitermelésre vonatkozó alapdokumentumok (zsilipnapló, üzemnapló) és az esetenkénti vízhozammérések alapján kell meghatározni. Amennyiben ilyen dokumentumok nem állnak rendelkezésre, vagy az ellenőrzés azok folyamatos vezetésének hiányát állapította meg, a vízkivételi létesítmény üzemideje és névleges teljesítőképessége alapján kell a vízmennyiséget meghatározni; b) az a) pont szerinti végzett vízmennyiség-számítás esetén a VKJ kiszámításánál a nem mért vízhasználatra érvényes (m 2) szorzószámot kell alkalmazni. 6.§ A "g" szorzószám értéke országos aszály esetén a felszíni vízből való öntözés vonatkozásában 0. 7.§ Az 1. számú melléklet "g" szorzószámot tartalmazó táblázata üresen hagyott rovatainak megfelelő vízhasználatok esetén a gazdasági célú egyéb vízhasználatokra vonatkozó "g" szorzószámot kell alkalmazni. 8.§ Az 1. számú mellékletnek a vízfolyások kategóriáját tartalmazó táblázatában fel nem sorolt vízfolyások kategóriájának megállapításánál annak a táblázatban szereplő vízfolyásnak a kategóriáját kell figyelembe venni, amelynek a vízgyűjtőterületére esik, illetőleg csatorna esetén, amelyből a vízpótlást kapja. 9.§ (1) Ha a vízhasználó az általa kitermelt (kivett) vizet - a vízügyi hatóság engedélyével - részben más felhasználónak adja át, a VKJ-t az átvevő vízfelhasználásának jellegére figyelemmel az átadó fizeti meg. (2) Az (1) bekezdés szerinti engedélyezett vízmennyiség átadására és átvételére a Vgtv. 20. § -ának (2) bekezdésében meghatározott vízjogi csatlakozás, valamint a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az átadott víz után fizetett VKJ összegét - ha a felek másképpen nem állapodtak meg - az átadó teljes mértékben átháríthatja az átvevőre vagy követelheti a járulék összegének megtérítését. 10.§ (1) A vízhasználónak a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vízmennyiséggel összefüggő VKJ-t a Kvt. 10. számú melléklete 19. pontjára figyelemmel a tárgyévet követő első hónap 15. napjáig kell befizetni. (2) A kiszámított VKJ-t, késedelmi pótlékot, adóbírságot és mulasztási bírságot a fizetési kötelezettség keletkezésének helye szerint illetékes vízügyi hatóság - Magyar Államkincstárnál vezetett - vízügyi célelőirányzat alszámlájára kell befizetni. (3) Vízjogi engedély nélkül vagy attól eltérően megvalósított vízilétesítmény, vízimunka vagy gyakorolt vízhasználat miatt a Vgtv. 29. § -ának (3) bekezdése, illetőleg a külön jogszabály szerint kiszabott bírság befizetésére is a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. 11.§ (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 5. napon lép hatályba. Rendelkezéseit a 2000. évet érintő VKJ fizetési kötelezettség megállapításától kezdődően kell alkalmazni. (2) A vízjogi létesítési engedélyben lekötött vízkészlet után az e rendelet szerint kiszámítandó VKJ fizetési kötelezettséget először a 2001. január 1. után kiadott engedélyeknél kell alkalmazni. (3) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 33/1992. (XII. 31.) KHVM rendelet , de rendelkezéseit az 1999. december 31-ig esedékes vízkészletjárulék számításánál alkalmazni kell.
1. számú melléklet a 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelethez
1. A VKJ kiszámításának szabálya: VKJ = "V" (m³ )×"A" (Ft/m3 )×"m"×"g" a) A "V" a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség. b) Az "A" alapjárulék mértékét külön jogszabály határozza meg. c) Az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám "m" értéke: ca) nem mért vízhasználat esetén: 2,0, cb) mért vízhasználat esetén: 1,0. d) Az alapjárulékot a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint az adott térség vízkészletgazdálkodási helyzetétől függően a "g" szorzószám módosítja. A "g" szorzószám értékei a következők:
2. A felszín alatti vizek osztályba sorolása az MSZ 450/1 ivóvíz szabványnak megfelelően:
3. Magyarország felszíni vizeinek jegyzéke a VKJ kiszabásának alapjául szolgáló kategóriák megjelölésével: A vízfolyások kategóriába sorolása a vízfolyásszakasz hasznosítható vízkészletének kihasználtságára, a víz minőségére és a víz adott területen történő biztosításának nemzetgazdasági ráfordításaira (tározó-, csatornarendszer-kiépítés, üzemeltetés) való tekintettel történt. A vízfolyás megnevezése, kategória
2. számú melléklet
A VKJ kiszámításának szempontjából: a) gazdasági célú vízhasználat: az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és egyéb gazdasági, szolgáltatási tevékenységgel összefüggő teljes vízhasználat, beleértve a foglalkoztatottak szociális vízigényét is, a gyógyvizeknek nem minősülő ásványvizek palackozását. Ezen belül: aa) állattartó telepi vízhasználat: üzemi körülmények között végzett állattartás vízigényének kielégítése, ab) ivóvízhasználat: annál a tevékenységnél jelentkező víz-használat, ahol a közegészségügyi előírások alapján a területileg illetékes ÁNTSZ szakhatósági állásfoglalásában a technológiai vízhasznosítás több mint 50%-ára vonatkozóan kötelezően előírja az ivóvízminőség használatát, ideértve a gyógyvíznek minősülő ásványvizek palackozását is, ac) egyéb vízhasználat: minden más, gazdálkodási tevékenységgel összefüggő vízhasználat, ad) energetikai vízhasználat: villamos energia termeléséhez kapcsolódó felszíni vízigénybevétellel járó vízhasználat, ae) fürdővízhasználat: a nem gyógyfürdők teljes, valamint a gyógyfürdők egyéb - a gyógykezeléssel közvetlenül összefüggésben nem álló - vízfelhasználása, af) halgazdasági és rizstermelési vízhasználat: a felszíni vizekből kizárólag e célokból történő vízhasználat, ag) öntözési célú vízhasználat: a felszíni és felszín alatti vizekből kizárólag öntözési célú vízkivétellel járó vízhasználat, ah) vízerőművi vízhasználat: vízerőműveken keresztül bocsátott vízmennyiség; b) gyógyászati vízhasználat: a vizek gyógykezeléssel közvetlenül összefüggő (gyógymedence feltöltéssel, speciális gyógykezelésekkel kapcsolatos) igénybevétele; c) idényjellegű vízhasználó: az a vízhasználó, aki a vízkivételt az évnek csak meghatározott időszakában végzi; d) közcélú vízhasználat: a lakosság ivó- és háztartási, valamint a közintézmények ivó- és kommunális vízellátása, továbbá a környezet-higiénés (köztisztasági) vízhasználat; e) lekötött vízkészlet: a vízjogi engedélyben meghatározott jogok és kötelezettségek szerint az engedélyben megjelölt vízigény, illetve felhasználható vízmennyiség, továbbá vízjogi üzemeltetési engedély szüneteltetése esetén az engedély szerint felhasználható vízmennyiség. f) országos aszály: a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter javaslatára országosan aszályosnak azt az időtartamot minősíti, amely a növénytermesztésben a csapadékhiány miatt rendkívüli károkat okoz, és annak kezdetéről, illetve végéről a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben hirdetményt tesz közzé; g) ökológiai vízigény: felszíni vizekből védett természeti területek, nemzeti parkok vízigényét és a vízi, vízparti ökoszisztémák fenntartását és megőrzését szolgáló vízigénybevétel; h) vízkészlet: meghatározott helyen, térrészben, adott időpontban vagy időszakban mérhető, vagy különféle feltételekkel meghatározható vízmennyiség (m³ ), vagy időegység alatti vízforgalom (m³ /év, m³ /s stb.).
2000. évi CXXXIII. törvény
17.§ (1) A támogatási célelőirányzatok bevételei, valamint az e törvény 9. számú mellékletében meghatározott turisztikai hozzájárulás és vízkészlet-járulék – a (3) bekezdésben meghatározott bevételek kivételével – 2001. január 1-jétől a központi költségvetés központi bevételeit képezik, az érintett fejezet támogatási célelőirányzatánál történő azonos összegű támogatás előirányzása mellett.
9. melléklet
1. A vízhasználó és az üzemi fogyasztó vízkészletjárulékot köteles fizetni. 2. a) a vízhasználó az, aki vízjogi engedélyköteles tevékenységet folytat, kivéve, ha a 16–18. pontok alapján mentesül a vízkészletjárulék fizetése alól, b) üzemi fogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m³ -nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. 3. A vízhasználónak a vízkészletjárulékot a) a b)–c) alpontokban meghatározott vízhasználatot kivéve 2001. évben 1,80 forint/m³ , 2002. évben 1,90 forint/m³ alapjárulék, b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget – az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel – 10%-nál nagyobb mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 2001. évben 3,60 forint/m³ , 2002. évben 3,80 forint/m³ alapjárulék, c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 2001. évben 11,60 forint/m³ , 2002. évben 12,20 forint/m³ alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt – az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő – szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítania. A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. 4. A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80%-a után köteles a 3/ a) pontjában 2001. évre 1,80 forint/m³ , 2002. évre 1,90 forint/m³ meghatározott alapjárulék figyelembevételével – a 3. pontban foglaltak szerint – a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége – a 4. pont (1) bekezdés b), f) és i) alpontjaiban meghatározott esetek kivételével – a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80%-át nem éri el. 5. Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 2001. évben 5,60 forint/m³ , 2002. évben 5,90 forint/m³ járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítania. 6. A járulékfizetésre kötelezett a vízkészletjárulék késedelmes megfizetése esetén a késedelem okától függetlenül a befizetési határidő napjától késedelmi pótlékot köteles kiszámítani és megfizetni. 7. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmi pótlék után késedelmi pótlékot felszámítani nem lehet. 8. A járulékfizetésre kötelezett által befizetett összeget – ha az összes tartozásnál kisebb – sorrendben (ezen belül nemenként a legrégebbi tartozástól kezdve) az adóbírságra, a mulasztási bírságra, azt követően a késedelmi pótlékra, végül a vízkészletjárulék tartozásra kell elszámolni. 9. A vízhasználó és az üzemi fogyasztó – a 10. és 11. pontokban megállapított kivételekkel – a vízkészletjárulékot a tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig köteles befizetni az illetékes vízügyi hatóság vízügyi célelőirányzat számlájára. 10. A tárgyévet követő első hónap 15. napjáig köteles a vízhasználó a vízkészletjárulékot befizetni, a) ha a vízjogi engedélyben meghatározott éves vízmennyiség napi átlaga (365 nap alapján) nem haladja meg a 25 m3 /nap mennyiséget (kisfogyasztó), b) ha az évnek csak meghatározott időszakában használ vizet (időszakos vízhasználó), c) ha a 3/ b) pont alapján fizet vízkészletjárulékot. 11. Az engedély nélküli vízhasználat után a vízkészletjárulékot a jogerős hatósági határozat közlését követő hónap 15. napjáig kell kiszámítani és befizetni. 12. A járulékfizetésre kötelezett a fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől – vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől – számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenteni köteles (bejelentkezés). 13. A járulékfizetésre kötelezett köteles a bejelentkezésen túl a vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni a) a tényleges vízigénybevételről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 9–11. pontokban előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hó 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig a teljesítés (átutalási) bizonylatán, b) az üzemi fogyasztó részére lekötött vízmennyiségekről a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon. 14. A vízkészletjárulék-fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetőleg a vízkészletjárulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon a vízügyi hatóságot kell érteni. Vízkészletjárulék ügyben I. fokon a területileg illetékes vízügyi igazgatóság jár el. 15. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 67. § (3) bekezdése első fordulatában a pótlékfizetés kezdő napjának eltérő megállapítására, a 73. § (1) bekezdésében, továbbá a 82. §-ban meghatározott, a fizetési kötelezettség mérséklésére, elengedésére vonatkozó szabályokat a vízügyi hatóság nem alkalmazhatja. 16. Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt – a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető – vízmennyiség után, b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után, c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m³ -t meg nem haladó vízmennyiség után, d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után, f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettős működésű csatornákból történő vízkivételt, i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után, j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot. 17. A vízhasználónak a 16/ b) és a 16/ f) pontokban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az illetékes vízügyi hatóságtól kell kérnie. Hatvan nap után a mentességre hivatkozni nem lehet. 18. Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség több mint 50%-ára ivóvízminőséget határoznak meg.
|