1.  A növénytakaró általános jellemzése

A Szigetköz tipikus folyók szabdalta ártéri síkság, helyenként kisebb homokhátakkal. A középkorban bizonnyal ártéri - őserdő jellegű - vadban gazdag erdőrengetegek uralták, vizeiben bőséges volt a halállomány. Azóta az ember az ősi tájat fokozatosan átalakította. Napjainkra erdők, rétek, láprétek és mocsarak foltjaival, holtágakkal és vízfolyásokkal tarkított, jórészt mezőgazdasági kultúrtájjá változott.

Az erdők a XIX - XX. század fordulója óta megfogyatkoztak. A Duna-szabályozás után a gáton kívülre, a mentett oldalra került erdőket kevés kivétellel kiirtották, és helyükön szántókat, réteket, legelőket hoztak létre. Zólyomi Bálint a húszas évek végétől folytatott erdőcönológiai munkájában - már akkor - az egykori nagy erdőségek maradványának tekintette a vizsgált állományokat.

A második világháború után ismét csökkent az erdők területe, ekkorra mindössze 8887 hektár erdő maradt, ami a Szigetköz területének 14 százaléka.

Az 1920-as években az erdő és mező aránya 60 : 40 volt, ezen belül az erdőterületek 12,5 százaléka kultúrnyáras. Az 1980-as adatok szerint az erdő és mező arány már csak 20 : 80, és az erdőterületek 81 százaléka kultúrnyáras.

A természetközeli állapotú erdők őrzik a szigetközi erdők eredeti faji összetételét. Ezek legnagyobb részben alacsonyártéri bokorfüzesek (Salicetum triandrac-purpureae) és fűzligetek (Salicetum albac-fragilis), melyek főként a Duna hullámterében fordulnak elő. Kisebb állomány képviseli a magasártéri keményfa-ligeteket (Fraxino-Ulmetum),) ezek a Mosoni-Duna mentén és Dunasziget térségében találhatók.

A keményfa-ligetek lombkorona-szintjében a kocsányos tölgy és magas kőris jellemző, ritkábban hamvas éger, cserjeszintje dús, gyepszintjében montán (főleg Fagetalia-fajok) és alhavasi jellegű dealpin elemek (például Lilium bulbiferum, Hemerocallis lilio-asphodelus), szubmediterrán és atlanti mediterrán orchideafélék (a közbezárt tisztásokon is), mint a ritka bangók (Ophrys apifera, Ophrys insectifera), kosborok (Orchis militaris, Orchis purpurea), madársisak (Ceophalanthera damasonium, Ceophalanthera longifolia) és kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) tenyésznek.

A magasártér kiemelkedő homokhátain kis foltokban elég gyakori a gyöngyvirágos-tölgyes (Convallario-Quercetum roboris), előfordul például Rajkán, Dunakilitin, a Kimlei-erdőben, a Hédervári-erdőben, Ásványrárón. Gyepszintjében jellemzőek a salamonpecsét, erdei tisztesfű, illatos ibolya és az erdei gyöngyköles. Szép gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum) állomány csak a Halászi melletti Derék-erdőben van, montán fajokban gazdag bükkösökre jellemző aljnövényzettel, természetközeli állapotban. Tömeges hegyvidéki elem itt - 70 év óta változatlanul - az elegyes karszterdők sása (Carex alba).

A láperdők reliktum állományai csak kis foltokban találhatók. Ilyen a néhány helyen (Parti-erdő, Máriakálnok, Dunakiliti, Hédervár, Szőgye) tenyésző fűzláp (Calamagrosti- Salicetum cinereae). Még ritkább (Parti-erdő, Hédervár) az égeres láperdő (Dryopteridi-Alnetum).

Elterjedtebbek a mentett árterek holtágaiban, feltöltődött területein a hínár-, mocsár-, mocsárréti- és lápréti növényzet társulásai. Festői állományaik, védett és értékes fajokban gazdagok. A lebegő hínár (Lemnetalia) és a rögzült hínár (Potametalia) több társulással képviselt. Előbbiek közül kiemelendő az úszó víziboglárka hínár (Batrachietum fluitantis), amely Magyarországon csak a Szigetközben, Mosonmagyaróvár közelében, a Mosoni-Dunában fordul elő. Utóbbiak közül szépségénél fogva a tündérrózsa-vízitök hínár (Nymphaeetum albo-luteae) és a tündérfátyol hínár (Nymphoidetum peltatae) érdemel kiemelést. Elég nagy kiterjedésűek a mocsarak, leggyakoribb növénytársulásuk a nádas (Scirpo-Phragmitetum) és a kapcsolódó magassásrétek (Magnocaricion), ezen belül ritka reliktum a zsombéksásos (Caricetum elatae). A nedves rétek közül legelterjedtebbek a mocsárréti társulások (Deschampsietum caespitosae, Alopecuretum pratensis, Agrostetum albae, Cirsio cani-Festucetum pratensis, Agrostio-Typhoidetum). Ritkák, reliktum jellegűek az üde (Seslerietum uliginosae) és hegyi láprét (Carici flavaeEriophoretum) és a meszes talajú láprét (Succiso-Molinietum) maradványok. Gyakoribb a kaszálórét (Pastinaco-Arrhenatheretum), ritkább (Dunasziget, Szőgye) vörös csenkeszes változata.

Az ismertetett értékesebb társulások több szempontból jelentősek. Mint maradvány növényzet képviselői, a megfelelő feltételek kialakítása esetén bázisai lehetnek az ősi állapot, az eredeti ártéri ökológiai rendszerek visszaalakításának, és mint monitoring területek struktúrájukkal, populációs mutatóikkal jelzik az ökológiai viszonyok változását.

Fenti társulásokon kívül még egyéb (például gyep, gyom) társulásokat is regisztráltak, az előbbiekkel együtt összesen 67 társulást. Ezek természetességre, vagy degradáltságra utaló jellegének megoszlása alapján értékelhető a Szigetköz környezeti állapota. Természetes állapotokra utal (1992-ben) az ismert társulások 64 százaléka, zavartra százaléka. A Szigetköz növénytársulásainának degradáltsági spektruma:

	-		reliktum jellegű társulás :  3%,
	-		védendő társulás  -  15%,
	-		normál természetes társulás :  37%,
	-		pionír természetes társulás :  9%,
	-		zavarástűrő társulás :  9%,
	-		gyomtársulás :  27%.

2.  A növénytársulások szukcessziója

A folyamat ma a beerdősülés felé tart (50-100 év alatt), az ártereken is. E folyamatot a talajvízszint helyzete döntően befolyásolja. Szintjének kismértékű, lassú süllyedése általában gyorsítja az erdősülés folyamatát. A sajátos szigetközi viszonyok között (kis természetközeli vegetáció foltok a mezőgazdaság tengerében) a gyomosodás is fokozódik.

A biotikus szukcessziónak a Szigetközben két fő iránya van.

Az oxigénben gazdag vízellátású termőhelyek beerdősülési folyamata képezi a friss vizes mineralogén (ásványos) szukcessziós sort. Ennek menete gyors, mintegy 30-50 év, a talajban nincs nagyobb mértékű szervesanyag felhalmozódás. Első állomása a zátonyokon megtelepedő iszapnövényzet, amely keserűfüves ártéri gyomnövényzet fázison keresztül adja át helyét a fás társulásoknak.

Kisebb területeken jellemző a pangó, főágtól elvágott, oxigénben szegény vizek organogén (szerves) ártéri szukcessziós sorozata. Mélyedések, holtágak beerdősülési sora ez, amelyet a talajban felhalmozódó, lassan tőzegesedő szervesanyag jellemez. Ez a sorozat a hínár társulásoktól a nádasokon át történő lápi beerdősülés folyamatát alkotja.

A szukcessziós sorokat alkotó fázisok állományai a térszíni viszonyoktól, lokális vízellátástól függő, változatos tér-idő mozaikot képeznek.

3.  A térség botanikai értékei, utalásokkal zoológiai jellegzetességekre

Rajkai erdők (Rajka)

Néhány erdőtag típusos keményfaliget (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum), amely néhol gyertyános-tölgyes felé mutat átmenetet. Több erdőtag erdei fenyővel (Pinus sylvestris) és nemesnyárral betelepített, illetve ültetett kocsányos tölgyes (Quercetum roboris). A magasabb térszíneken gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris) állományok találhatók.

A területen található különleges fajok: Hemerocallis lilio-asphodelus, Scilla vindobonensis, Iris variegata, Ophioglossum vulgatum, Orchis militaris, Listera ovata, Cephalanthera longifolia, Cephalanthera damasonium, Epipactis helleborine.

Derék-erdő (Halászi)

Jelentős része ültetett fenyves (Pinus nigra és Pinus sylvestris) és egyéb lombos ültetvények. Ez utóbbiak tölgyültetvények (Quercus robur), kőrissel (Fraxinus excelsior és Fraxinus pennsylvanica) juharral (Acer pseudoplatanus) elegyítve. Még ma is jelentősek azonban a természetközeli, a Szigetköz eredeti vegetációját tükröző keményfaligetek (Fraxino-Ulmetum) és gyertyános tölgyesek (Querco robori-Carpinetum hungaricum) állományai, valamint a gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum roboris) foltjai. A Derék-erdőben kiemelkedő érték az idős gyertyános tölgyes, amelyben a posztglaciális bükk kor reliktumaként bükkös-kísérő fajok és az ugyancsak montán Carex alba díszlenek. A helyenként a természeteshez közelálló állapotú biocönózisok létével magyarázható a terület igen nagyfokú flóra és faunagazdagsága.

A területen található különleges fajok: Carex alba, Carex pilosa, Anemone nemorosa, Anemone sylvestris, Actaea spicata Orchis purpurea, Orchis militaris, Orchis ustulata, Listera ovata, Platanthera bifolia Jurinea mollis, Iris variegata, Stipa joannis.

Zoológiai jellegzetességek: A tucatnál több védett lepke (Parnassius mnemosyne, Iphiclides podalirius, Papilio machaon, Satyrum ihcis, Euphydryas maturna, Boloria selene, Vanessa atalanta, Inachis io, Euvanessa antiopa, Neptis sappho, Apatura iha, Perizoma sagittata, Endromis versicolora, Saturnia pyri, Proserpinus proserpina, Furcula bicuspis, Catocala fraxini) mellett számos egyéb országos jelentőségű faj is tenyészik itt. Ugyancsak kiemelkedő a talajfauna rendkívüli diverzitása és különlegessége, amelyet elsősorban az alpi és atlanto-mediterrán elemek (Steganacarus brevipilus, Ctenobelba pectinigera, Punctoribates hexagonus) itteni előfordulása bizonyít. A hazai páncélos-atka faunának több mint ötven százaléka megtalálható, és hat olyan faj él itt, amelynek ez az egyetlen magyarországi élőhelye (Eupelops curtipilus, Brachychthonius impressus, Brachychthonius seucicus, Machuella ventrisetosa, Scutobelbella messneri, Scutobelbella carcharodon).

Parti erdő (Mosonmagyaróvár)

Társulása keményfaliget. A Szigetközben itt és a máriakálnoki Malomszeren található csak égeres léperdő (Dryopteridi-Alnetum). Emellett jelentős még a reliktum jellegű láperdő (Calamagrosti-Salicetum cinereae) foltja. A megmaradt keményfaliget fragmentumok mellett igen értékesek a zárt nádasok, hínáros mocsarak és gyepek maradványai. A Parti-erdő másik egysége a Zug-erdő, ennek egy része az eredeti tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum) helyére ültetett lombos és nemesnyáras ültetvény. A Zug-erdő holtágában és annak partján nádasfragmentumok és mocsári hínárnövényzet is található.

A területen található különleges fajok: Dryopteris carthusiana, Anemone sylvestris, Iris variegata, Salix cinerea, Thelypteris palustris, Leucojum aestivum, Vitis sylvestris.

Házi-erdő (Feketeerdő)

Az erdő jellemző társulása a tölgy-kőris-szil ligeterdő (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum). Természetes, védelemre érdemes társulás benne a nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uliginosae). Aránylag nagy területet foglalnak el a fenyő és nemesnyár ültetvények.

A területen található különleges fajok: Liliom bulbiferum, Carex alba, Carex digitata, Gentiana cruciata, Iris variegata, Scilla vindobonensis, Sesleria uliginosa, Stipa joannis, Orchis purpurea, Platanthera bifolia.

Jánosi erdő (Dunakiliti)

Az erdő maradványának (a Dunakiliti-i tározótér egy része az erdő helyén található) nagy része kőris-szil liget (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum).

A területen található különleges fajok: Listera ovata, Platanthera bifolia, Carex alba, Scilla vindobonensis, Dryopteris carthusiana, Allium ursinum, Bromus ramosus ssp.benekenü, Campanula trachelium, Circaea lutetiana, Viola mirabilis.

Zoológiai jellegzetességek: Érdekessége a területnek a nedves mocsárrétek talajfaunájában megjelenő - a híres Bátorligeti-láp környékén fellelhető - páncélos atka fajok (Brachychthonius bimaculatus, Neobrachychthonius magnus, Synchthonius elegans, Steganacarus brecipilus, Autogneta longilamellata) előfordulása.

Paraszt erdő (Bezenye)

Jelentős részét Fraxino (pannonicae)-Ulmetum, a Szigetköz magas ártereire egykor nagyon jellemző keményfaliget foglalja el. Több helyen megtalálható ennek gyertyános-tölgyesbe való átmenete.

A területen található különleges fajok: Dryopteris carthusiana, Gentiana cruciata, Anemone sylvestris, Carex digitata, Orchis purpurea, Scilla vindobonensis.

Császárkaros (Bezenye)

Egy részét szintén keményfaliget-erdők alkotják, de a Paraszt-erdőnél nagyobb arányban találhatók itt ültetett állományok, elsősorban fenyvesek és nemesnyárasok. Jelentősek még a nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uligmosae) maradványok is.

A területen található különleges fajok: Liliom bulbiferum, Iris sibirica, Cephalanthera rubra, Actaea spicata, Carex alba, Sesleria uliginosa.

Zoológiai jellegzetességek: A halak közül a Szigetközben kizárólag e területről került elő a két legritkább hazai keszegféle, a leánykoncér (Rutilus pigus virgo) és a gyöngyöskoncér (Pararutilus frisii meidingeri).

Lóvári erdő (Mosonmagyaróvár)

Az egész Szigetköz egyik legjelentősebb erdőegyüttese. Nagy része az alacsonyabb térszíneken tölgy-kőris-szil ligeterdő (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum), keményfaliget-gyertyános tölgyes átmenettel, a magasabb térszíneken gyöngyvirágos tölgyesekkel (Convallario-Quercetum roboris). Az erdőállományokat több helyen nagykiterjedésű nedves rétek (Seslerietum uliginosae) és a Mosoni-Duna oldali részen szép parti fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis) szakítják meg.

A területen található különleges fajok: Ophrys apifera, Ophrys insectifera, Orchis militaris, Listera ovata, Platanthera bifolia, Epipactis atrorubens, Anemone sylvestris, Pyrola rotundifoha, Iris variegata, Gentiana cruciata, Scilla vindobonensis, Sesleria uliginosa, Stipa joannis.

Dunasziget

A térség igen változatos, mozaikos: nádasok és magassásos lápok, láprétek, kiszáradó láprétek, mocsárrétek, sztyeppjellegű gyepek és kaszálók váltakoznak az alacsony térszín füzeseivel, a magasabb térszín keményfa-ligeteivel és az intenzív erdészeti kultúrákkal, valamint a fiatal zátonyok hordaléknövényzetével. Ártéri puhafaligetek: bokorfüzesek (Salicetum triandrae és Salicetum purpureae) és fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albaefragilis), amelyek még őrzik lágyszárú szintjükben is az eredeti értékeket. A magasabb térszínen a dunaszigeti területen a keményfa-ligetek hamvas égeres konszociációja, mint igazi ritkaság található (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum Alnus incana konszociáció).

A területen található különleges fajok: Leucojum aestivum, Galium palustre, Poa palustris, Stachys palustris, Iris pseudodacorus.

A dunaszigeti területek fátlan társulásai a nedves kaszálórét (Cirsio caniFestucetum pratensis arundinaceae), az ártéri mocsárrét (Alopecuretum patensis) az aranyzabrét (Trisetetum flavescentis) és kaszálórét (Arrhenatheretum elatioris, Achillea ptarmica). A térség különleges izolátuma a Cvek-lapos Sérfenyősziget belterületén, amely igen értékes, és számos társulástípust tartalmaz (nádas, égeres, mocsárrét, puhafaliget, óriási, öreg Salix alba-val). Kiemelendők a Phragmitetum és Magnocaricion növénytársulások.

A területen található különleges fajok: Gentiana pneumonanthe, Iris sibirica, Leucojum aestivum, Clematis integrifolia.

Vágotterdő (Dunasziget)

Az erdő Sérfenyőszigettől délre található, közigazgatásilag egy része Halászihoz, másik része Dunaszigethez tartozik, a Vajkai-Dunaág osztja két részre. Nagy részét ültetett nyárasok borítják, a többi természetközeli tölgy-kőris-szil ligeterdő. Helyenként alföldi jellegű gyertyánostölgyes foltok találhatók.

A területen található különleges fajok: Cephalanthera damasonium, Orchis militaris.

Halászi Salamon-erdő (Kisbodak)

Magasártéri szárazabb típusú erdős-sztyepp komplex, amely még mindig őrzi az eredeti állapotot. 80-100 éves keményfaligetek (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum), a magasabb szárazabb térszíneken gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario- Quercetum roboris) váltakoznak száraz, kontinentális jellegű sztyeppfoltokkal. Ezek egyéves homoki gyepek (Brometum tectorum), és homokpusztarét (Astragalo/Festucetum rupicolae) fragmentek.

A területen található különleges fajok: Festuca rupicola, Selenum carvifolia, Centaurea spinulosa, Peucedanum alsaticum, Asperula odorata, Paris quadrifolia, Stachys sylvatica, Carex sylvatica, Viola mirabilis, Viburnum opulus, Pulmonaria obscura.

Zoológiai jellegzetességek: A Dunasziget-Kisbodaki terület a helyi és vándorló halfajok egyik ívóterülete. A terület nagyfokú diverzitása miatt az ivadék fejlődése itt igen gyors. Az Európa nagy részéről már kipusztult mocsári teknősnek (Emys orbicularis) ez a legnyugatibb, még természetes előfordulása, nagy állománya él itt. Az ágrendszer nagy értéke, hogy az antropogén behatások itt a legcsekélyebbek, tehát a madár fészkelő közösségek is itt találhatók az eredetinek leginkább megfelelő összetételben (Zátonyokon: Actitis hypoleucos, Charadrius dubius, puhafa-ligetekben: Hippolais icterina, H. pallida, Prunella modularis, Ciconia nigra, Pernis apivorus, Dryocopus martius). A patkányfejű pocok (Microtus oeconomus), jégkorszaki maradványfajunknak ez az egyik utolsó hazai lelőhelye.

Máriakálnok

A Halászi és Máriakálnok közötti természetközeli erdők javarészt keményfaligetek, de találhatók itt nemesnyár és egyéb lomblevelű telepítések, spontán erdősülő gyepek, tisztások is, amelyek; xerotherm pannon jellegű sztyeppfoltokkal tarkítottak.

A területen található különleges fajok: Festuca rupicola, Peucedanum alsaticum, Origapum vulgare, Stipa joannis Orchis purpurea, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, Vinca minor, Scilla vindobonensis.

A Malomszeren kis foltokban ugyan, de hínáros mocsárnövényzet, zárt nádasok (Phragmitetum), láperdők (Dryopteridi-Alnetum), mocsárrétek (Alopecuretum pratensis) és láprétek (Succiso-Molinietum), valamint ezek átmenetei, fűzlápok (Salicetum triandrae) és keményfa-ligetek (Fraxino-Ulmetum) képviseli a zonációnak megfelelő társulásokat. Fentiek mellett még ingólápok is fellelhetők.

A területen található különleges fajok: Gentianella austriaca, Dactylorhiza incarnata, Listera ovata, Platanthera bifolia, Carex pseudocyperus, Leucojum aesfivum, Cirsium palustre, Cirsium rivulare.

Bordacsi erdő (Mosonmagyaróvár)

Az erdő Kimle mellett, a Mosoni-Duna egy hurok alakú hajlatában fekszik. Az erdők egy része telepített fenyves és nemesnyáras, a többi keményfaliget. Helyenként gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris) foltok találhatók, idős tölgy példányokkal. A területen élő védett fajok többsége a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben él, de a kultúrerdőkben is találhatók főleg orchidea állományok. A terület fátlan részein homoki gyep (Brometum tectorum), homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicolae) és sztyeppfoltmaradványok találhatók.

A területen található különleges fajok: Epipactis helleborine Hemerocallis lilio-asphodelus, Iris variegata, Cephalanthera damasonium, Listera ovata, Neottia nidus-avis, Orchis militaris, Orchis purpurea, Platanthera bifolia, Scilla vindobonensis.

Malom-csúcs és sziget (Kimle)

Főleg ültetett nyárasok mellett viszonylag jelentős kiterjedésben keményfaligetek (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum) eredeti állományai. Mellettük mocsár- és láprétfoltok, éger- és fűzlápfragmentumok találhatók.

Zoológiai jellegzetességek: E területeken a halfauna különleges érdekessége, hogy itt található az országban az egyetlen stabil, ugyanakkor egyedgazdag populációja a tüskés pikónak (Gasterosteus aculeatus). A szemiakvatikus ízeltlábúak közül elsősorban a szitakötőfauna gazdagsága emelhető ki, amelyhez több védett faj is tartozik. A bogarak közül egyetlen hazai lelőhelye innen ismert a Calosoma reticulatum védett és Vörös Könyvben szereplő bábrablónak. Az egész országban csak itt fordul elő a Sermylassa halensis levélbogár. A lepkefaunában itt a legmagasabb az égerlápok és ezen belül az égerhez kötődő fajok aránya. A Szigetköz védett fajainak több mint háromnegyede itt megtalálható.

Vadaspark (Ásványráró)

A falutól délre fekvő erdőtag vegyes összetételű. A természetközeli társulások közül kiemelendő a kőris-szil ligeterdő (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum) és a gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris), az alacsonyabb és a magasabb térszínek határán ezek állományai fokozatosan átmennek egymásba.

A területen található különleges fajok: Vitis sylvestris, Carpmus betulus, Colchicum autumnale, Scilla vindobonensis, Platanthera bifolia, Dryopteris carthusiana, Dryopteris dilatata.

Vadaskert (Hédervár)

Hédervár mellett a falu és a Mosoni-Duna között fekszik a hédervári vadaskert. Itt található a Dunaág mentén az egyik legjelentősebb olyan galériaerdő, melynek szélessége is számottevő. Növényzete elsősorban keményfahget (Fraxino [pannonicae]-Ulmetum).

A területen található különleges fajok: Convallaria majalis, Asarum europaeum, Paris quadrifolia, Pulmonaria obscura, Platanthera bifolia, Knautia drymeia.

Zoológiai jellegzetességek: A Héderváron átfolyó Lipót - Hédervári csatornában, ellentétben a többi mentett oldali csatornával, igen magas a vízi mikrofauna és a halak fajszáma. A védett, vagy' veszélyeztetett halfajok közül kiemelkedő a dunai ingola (Eudontomyzon mariae). A terresztris élőhelyek közül főképpen az égeres láperdő rovarvilága és talaj faunája tekinthető kiemelkedő értéknek.

Lipót

Egyrészt nyílt víztükrű, másrészt a természetes szukcessziós folyamatban feltöltődött dunai holtág: mocsaras, nádasos, gyékényes növényzettel. Üde mocsárrétek (Alopecuretum pratensis), pántlikafüves nedves rétek (Agrostio-Typhoidetum) és nedves kaszálórétek (Cirsio cani-Festucetum pratensis) vannak a Nagy-Duna töltése felé. A nádas (Scirpo-Pharagmitetum) viszonylag nagy kiterjedésű. A nyílt vízben a gyökerező hínár társulások (Nymphoidetum peltatae és Nymphaeetum albae-luteae) vannak. Több helyen domináns a süllőhínáros békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potamogenetum). A nedves réteken (amelyeket részben legeltetnek ill. kaszálnak) is él néhány védett növény (Dactylorhiza incarnata, Pedicularis palustris, Iris pseudacorus).

A területen található különleges fajok: Nymphaea alba, a Nymphoides peltata, Nuphar luteum.

Ásványi és a Bagoméri ágrendszer

Az 1810 és 1820-as fkm közötti szakaszon a hullámtér őrizte meg a leginkább az egykori szigetközi tájképet, a Duna mellékágai által körbezárt néhány száz szigeten. Az Ásványi ágrendszer - Öreg Árva-Bagaméri ágrendszer kanyarulatai által körülölelt friss zátonyok kavics- és öntésszigetek az ártéri szukcesszió kezdeti stádiumát jelentő hordaléknövényzettel (Echinochloa-Polygonatum lapathifolii), bokorfüzesekkel (Salicetum triandrae és Salicetum purpureae) borítottak. Az alacsonyártér (hullámtér) zárótársulása a puhafaligetek, a fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albae-fragilis). Állományait több helyen letermelték, és helyén ma többnyire nemesnyár ültetvényeket találunk. Néhány, általában nehezen megközelíthető sziget azonban mind a mai napig megőrizte őserdő jellegét. Ezen állományok lombkoronaszintjében nem ritkák a 80-100 éves Salix alba, Populus alba, Populus nigra példányok, például a Dani- és a Madarász szigeten. A kicsit magasabb térszíneken a fűz-nyár ligeterdőknek a cserjeszintben Cornus sanguinea dominanciájú szubasszociációja (Salicetum albae-fragilis-Cornetosum) alakult ki, például a Kormorános szigeten.

A területen található különleges fajok: Leucojum aestivum, Asarum europaeum, Paris quadrifoha, Scilla vindobonensis, Pulinonaria obscura, Arum orientale, Carex sylvatica, Iris pseudacorus, Cardamine amara.

Zoológiai jellegzetességek: Vízi biocönózisokban egyik leggazdagabb terület: hínártársulások (lebegőhínár, tündérfátyol, tündérrózsa, nagyhínár, tüskehínár). A lipóti Holt-Dunában él a Vörös Könyvben is szereplő lápi póc (Umbra krameri) halfajnak a legnagyobb populációja. Ebben az egyetlen területegységben a Szigetközben honos összes halfaj (60) koncentráltan előfordul. Költ a területen a fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra), a Vörös Könyvbe ugyancsak felvett darázsölyv (Pernis apivorus). Ebben az ágrendszerben található a Szigetköz legnagyobb gémtelepe.

Nedves rétek Ásványráró és Vámosszabadi térségében

A Nagy-Duna hosszan kísérik a mélyfekvésű mocsárrétek, amelyeket kisebb-nagyobb kiterjedésű fűzligetek és bokorfüzesek, valamint nádasok szakítanak meg, Bennük helyenként nyílt víztükörrel, lebegő- és gyökerező hínárral lehet találkozni. A mocsárrétek változatlan formában megőrizték a Szigetköz egykori képét. Domináns társulás a sédbúzás mocsárrét (Deschampsietum caespitoae). A nedves rétek közül jelentősek még az ártéri mocsárrétek (Alopecuretum pratensis), a kékperjés láprét (Succiso-Molinietum), az alföldi mocsárrét (Agrostetum albae) és a nedves kaszálórét (Cirsio cani-Festucetum pratensis).

A területen található különleges fajok: Eriophorum angustifolium, Dactylorhiza incarnata, Orchis palustris, Pedicularis palustris, Iris sibirica, Colchicum autumnale, Gentiana pneumonanthe.

Nagybajcs-Vámosszabadi, a Medvei-híd környéke

Az Duna 1803-1806 folyamkilométerei között, a Medvei-hídtól keletre a puhafaligetek (Salicetum albae-fragilis) szép állományai maradtak fenn. A füzek és nyárak lombkoronájára felkúszó liánok igazi őserdő képet mutatnak (szoknyás fák).

A területen található különleges fajok: Clematis vitalba, Vitis sylvestris, Angelica sylvestris, Symphytum officinale, Phalaris arundinacea.

Nagybajcs-Szőgye

A Nagybajcs és Szőgye közötti viszonylag kis területen nedves rétek: láprét (Succiso-Molinietum), nedves kaszálórét (Arrhenateretum elatioris-Festucetosum rubrae), aranyzabrét (Trisetetum flavescentis) vannak, nádas foltokkal (Scirpo-Phragmitetum) és bokorfüzesekkel (Salicetum triadrae és Salicetum purpureae) tarkítva. Található itt egy ritka reliktum jellegű láperdőtársulás (Calamagrosti-Salicetum cinereae) is.

A területen található különleges fajok: Iris sibirica, Gentiana pneumonanthe, Leucojum aestivum, Scilla vindobonensis, Dactylorhiza incarnata, Ophioglossum vulgatum.

Kisbajcs

A kisbajcsi mocsaras terület alapvetően gyékényes-nádas (Scirpo Phragmitetum), mocsárrét (Deschampsietum caespitosae), ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis) és kékperjés láprét (Succiso-Mohnietum) vegetációkomplex. Jobb vízjárású években nyílt víztükör is található, ahol a gyökerező hínártársulás (Nymphaeetum albae) alakul ki. A lebegőhínár társulás (Lemno-Utricularietum) is fellelhető a nyíltvizű területeken.

A területen található különleges fajok: Nymphoides peltata, Nuphar luteum.

Vének

A Nagy-Duna zátonyain az 1798-1799 folyamkilométer között hordaléknövényzet és bokorfüzesek (Salicetum triandrae, Salicetum purpureae és fiatal Salix alba betelepülés) találhatók. A Mosoni-Duna bal partján elég hosszan húzódnak az alacsonyártéri fűz-nyár ligeterdők (Salicetum albaefragilis) őserdő jellegű állományai.

Zoológiai jellegzetességek: Előkerült erről a területről a balkáni elterjedésű kőfúrócsík (Cobitis aurat balcanica), a faj egyik legnyugatibb előfordulási pontja. A hód ezen a területen 1991-ben még bizonyítottan élt.

Dunaszeg, morotvató és környéke

Ez a viszonylag kis terület igen változatos: morotvató, nádas, nedves rétek és egy tölgy-kőris-szil ligeterdő maradvány található itt. A feltöltődött és a töltődő részeken a nád, és a gyékény fajok dominálnak. A rétet legeltetik, ezért leromlott. A keményfaliget állomány (Somos-erdő) már a szárazabb gyöngyvirágos-tölgyes (Convallario-Quercetum roboris) felé mutat átmenetet.

A területen található különleges fajok: Nymphoides peltata, Hippuris vulgaris, Lithospermum purpureo-coeruleum, Convallaria majalis.

	tovább:  vízi- és állatvilág