A gyomfelvételezések módszere

Az elmúlt évben a gabonatáblák gyomfelvételezése során a gyomok gyakorisági értékszámát, kukoricavetések esetében pedig a gyakorisági értékszámok mellett a fajok százalékában kifejezett borítási értékszámait tüntettük fel (Balázs-Ujvárosi módszer).

Felvételezéseinket 2004-ben is a Szigetköz három régiója (Felső-, Középső- és Alsó-Szigetköz) alapján értékeltük. Folytattuk azt az elképzelést, hogy extenzív- és intenzív művelésű táblák kerüljenek gyomfelvételezésre. Az intenzív művelésű területek ugyanis elfedik a természetes ökológiai hatásokat (talajvízszint-csökkenés, csapadékhiány, hőségnapok), elsősorban a herbicidek használata miatt. A két különböző művelésmódú tábla összehasonlítása viszont alkalmas arra, hogy az intenzív növénytermesztés “flóraszegényítő” következményeire hívja fel a figyelmet. Csak így lehet az igazi “szigetközi” hatásokat is elkülöníteni, tisztázni.

Búzavetések gyomnövényei

A Felső-Szigetközben extenzív búzavetést nem találtunk. Itt repceparlag gyomnövényzetét felvételeztük. Az intenzív búzatáblán mindössze 14 gyomfaj fordult elő. Legtöbb volt a tarackbúza (Agropyron /Elymus/ repens), de ez a faj is csak szórványos előfordulású volt.

Az intenzív búzavetést helyettesítő repceparlag gyakori gyomnövénye a pipacs (Papaver rhoeas) volt. Itt kétszer annyi gyomfaj volt mint a búzatáblán. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a 12. helyen szerepelt és szórványos előfordulású volt. Tipikus parlagterületet jelez az ebszékfű (Matricaria inodora).

A Középső-Szigetköz összehasonlított gabonatáblái gyomfajainak száma között is kétszeres a különbség. A búzatáblán szintén a tarackbúza állt az első helyen. A parlagfű csak szórványos, de az árpavetésben nem is fordult elő.

Az Alsó-Szigetközben a búzavetések gyomnövényei között volt a legtöbb magasabb vízigényű (Vámosszabadi, Szőgye, Vének).

Kukoricavetések gyomnövényei

Napjainkban már a kukoricavetések között is alig találhatók extenzív művelésű táblák. Ez tulajdonképpen a mezőgazdaság növekvő színvonalát is jelzi. Az intenzív művelésű területek viszont egy szántó gyomviszonyait nem fejezik ki, mert a “modern” kukoricatermesztés (köztük elsősorban a herbicidhasználat) elfedi a potenciális gyomosodás számbavételének lehetőségét. Más ökológiai hatások (klímaváltozás, talajvízszint így nem regisztrálhatók. Ezért szükséges a gyomflórát parlagterületeken (tarlók) számbavenni.

A Felső-Szigetközben 4 intenzív kukoricatáblát 2 extenzív kukoricatáblát és 2 parlagterületet felvételeztünk. A felvételi helyek kiválasztásánál - a lehetőségekhez mérten – törekedtünk arra, hogy az eddig felvétel nélkül maradt területek is sorra kerüljenek. Erre egy szigetközi gyomtérkép összeállítása miatt van szükség. Mindezek mellett a különböző talajvízszintekre is figyelemmel voltunk.

A legtöbb volt a fehér libatop (Chenopodium album), az egynyári szélfű (Mercurialis annua) és a köles (Panicum miliaceum).

A rajkai táblán harmadik helyen állt borításával a selyemkóró (Asclepias syriaca). Ez a faj a Szigetközben eddig nem fordult elő. Rendkívül veszedelmes, mert ahol megtelepszik, nehezen gyéríthető. Inkább a lazább talajok gyomnövénye. Hazánkban már igen gyakori a Duna-Tisza közén. Agresszív, özönnövény.

A Középső-Szigetköz araki intenzív kukoricavetésében a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) vezet, de csak 1,8 %-os átlagborítással. A tábla szélein nagyobb foltokban előfordult a lómenta (Mentha longifolia), amely a Szigetközben egyre gyakoribb előfordulású.

Lipót község déli határrészében a talajok jó víz-ellátottságúak. Jelzik ezt az itt felvételezett kukoricatábla gyomnövényei, ahol nagyobb vízigényű fajok az alábbiak: vidra keserűfű (Polygonum amphibium), mezei zsurló (Equisetum arvense), fekete nadálytő (Symphytum officinale), nád (Phragmites australis) és a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli).

A Középső-Szigetközben sok volt a Chenopodium album, Amaranthus retroflexus és a kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora). Máriakálnokon feltűnő (33 %) a sok tarló tisztesfű (Stachys annua).

Az Alsó-Szigetköz kukoricavetéseinek gyomnövényei között sok a nagyobb vízigényű gyomfaj.

A parlagfű a Szigetközben

Ujvárosi (1973) több mint 50 évvel ezelőtt a Szigetközben nem talált parlagfüvet (Ambrosia artemisiifolia). Ez az első országos gyomfelvételezés 1950-ben volt. Húsz évvel később Püski határában felvételezett és ekkor itt sem talált. Nem volt ugyanitt 1988-ban sem. A Vámosszabadi határában viszont már előfordult 1969-ben 0,78 %-os borítással, 1988-ban pedig 0,28 %-os borítással. A mi szigetközi felvételezéseink során (1969-1991) szigetközi átlagborítása már 1,032 %-os volt a nem vegyszeres területeken. A vegyszeres táblákon átlagborítása csupán 0,0610 % volt. Az ilyen kukoricatáblákon ezzel az értékkel a 24. helyre került. Országos átlagborítása 1950-ben 0,42 %, 1970-ben pedig 1,12 %. Utóbbi borításával sorrendben a 7. helyet foglalta el. Azóta úgy elszaporodott, hogy 2000-ben már országosan és a Szigetközben is az első helyre került átlagborításával. Mivel kellemetlen allergén gyom, visszaszorítására a hatóságok és a gazdálkodó szervek mindent bevetettek. Vissza is szorult, de magjával (terméseivel) talajaink már annyira fertőzöttek, hogy hatékony védekezések (herbicidek, agrotechnika) nélkül megjelenése tömeges lehet. A Szigetköz ún. intenzív művelésű kukoricatábláin elsősége megszűnt. A 2004. évi felvételezéseink során csak két (2) kukoricatáblán volt az első borításával. Kétszer volt második és egyszer harmadik. A többi táblán általában az 5. és 18. helyek között találtuk.

Fenti adatok azt jelentik, hogy a parlagfű kukorica-vetéseinkben ma már nem az előkelő első helyek növénye. A probléma viszont az, hogy ma már szinte mindenütt megtalálható. A legtöbb problémát a táblaszegélyek parlagfű fertőzöttsége jelenti. A terület itt mindig bolygatott, ami a parlagfű létfeltétele, a vegyszerezés viszont itt legtöbbször elmarad.